Tojások a homokban

Életemben eddig kétszer láttam tojást rakó mocsári teknőst. Tojásaival – jobban mondva csak azok héjával – azonban már számtalanszor találkoztam, ugyanis a ragadozók sok teknősfészket kikaparnak.

Három kikapart teknősfészek homoki gyepben, tojáshéjmaradványokkal – 2015.07.02.

Július eleje volt. Nekivágtam biciklivel egy kis túrának, hogy nyomokat keressek az erdei utakon. Jó pár kikapart teknősfészket találtam, mint például a fentieket is. Estefelé járt már és hazafelé tekertem, amikor a villanypászta egyik homokhátján elsuhantam valami gyanús mellett. Satufék! Bicikli fekszik. Fotóshátizsák a földön. Cipzár feltépve. 100-as makroobjektív és állvány elő. És már készült is az első kép a tojásrakó teknősről. Nem kérdés, hogy észrevett. Beljebb húzta kicsit a fejét, aztán kijjebb tolta. Ezt aztán többször is. Várt. A teknős nem egy olyan kapkodós jószág. Közben elhajtottam néhány belógó fűszálat. Megigazítottam a fotóállványt. Már erősen alkonyodott. Felpattintottam a fényképező vakuját. A teknős várt. És várt. A képek időbélyegzője alapján több mint 50 percet. Aztán nagy örömömre folytatta az ásást. Még kb. 8 percet ásott, és valami fehéret láttam a gödörben. Homályosan emlékszem, hogy a nagy izgalomban valami hasonlón morfondírozhattam magamban.

Az első tojás! Szenzációs! El kéne kapni azt a pillanatot, amikor éppen kijön a kloákán. Ahhoz jobb lenne más szögből, egy kicsit alacsonyabbról fotózni. De ha elmozdulok, nem biztos, hogy jobb lesz. Amúgy az élességet is nagyon nehéz lenne beállítani sötétben. Inkább maradok az eredeti pozícióban, még ha nem a legjobb, akkor is. Legalább dokumentáljam valahogy.

Csak fotóztam és fotóztam. Elvégre nem minden nap lát tojást rakó mocsári teknőst az ember. Végül is hálás vagyok, hogy majdnem végignézhettem az egész eseménysort, és a dokumentáció is többé-kevésbé sikerült.