Komisz hollók

1. rész

Mindenkibe belekötnek. A náluk jóval nagyobb és erősebb rétisasokba is. Persze azért odafigyelnek, nehogy balul süljön el a dolog, hiszen nem lenne menekvés a hatalmas karmok közül. A kisebb testű hím sasok vannak a legjobban kitéve a zaklatásuknak. A nagytestű öreg tojókkal már óvatosabbak. Egy kis piszkálás, bosszantás időnként azért belefér, akár lenn a földön, akár fenn a fán vagy a levegőben. A földön álló, vagy tetemből lakmározó rétinél a faroktollak vagy a szárnytollak hegyét szemelik ki.

Azt szeretném megcsípni!

Menekülésre készen odasettenkednek, belecsípnek és húzzák, akár olyan vehemenciával, hogy a 4-5 kg-os madár is megbillen. Persze a réti is reagál erre. Feléjük fordul vagy rúg, mire azonnal odébb kotródnak.

Megbillentettem!

Ezt még megcibálom!

Kotródj kormos!

Sokszor újrakezdik. Van, hogy az állandó piszkálásuk annyira nyugtalanító a rétik számára, hogy otthagyják a tetemet. Azért ha egy tojó réti enni akar, akkor akár száz holló is lehet a tetemnél: enni fog, főleg ha öreg madár.

Amikor a darányi párból az öreg tojó megérkezett, a hollók szorítottak neki egy kis helyet…

Hamarosan a párja is csatlakozott hozzá, és a tojó „védelmében” nyugodtabban falatozhatott

Egy idő után a tojó felszállt az egyik fára, a hím pedig egyedül maradt egy tucat balhés holló társaságában.

Egy ideig állta a sarat, majd megelégelve a pimaszkodást szárnyra kapott.

Fekete öltönyös biztonsági őrök kíséretében távozott a helyszínről.

Szerintem bohém lelkek is akadnak a hollók között. Egyszer az egyiket teljesen megbabonázta egy kis fehér pihetoll, ami történetesen egy táplálkozó rétisas tollai közül kandikált ki. Teljesen a hatása alá került. Le sem vette róla a szemét. Toporgott, helyezkedett, nyújtózkodott, hogy valahogy elérhesse.

És sikerült!